L Ron Hubbard miközben segített az embereknek, hogy azok a múltbeli fájdalmas emlékek hatásaitól megszabaduljanak, azt találta, hogy bizonyos érzelmi állapotokon mentek keresztül, amelyek változatlanul minden személynél ugyanabban a sorrendben jelentek meg: apátia, bánat, félelem, rejtett ellenségesség, düh (vagy harciasság), ellenségesség, unalom, megelégedettség, jókedv és lelkesedés.
Ezek után azt vette észre, hogy ezeket az érzelmi válaszokat fel tudja rajzolni egy skálára úgy, hogy a boldogabbak felül kerülnek, a boldogtalanabbak pedig alul. Hamarosan kitűnt, hogy valahol a skálán mindenkit mindig meg lehet találni, noha fel és le mozog rajta, ahogy a sorsa jobbra vagy rosszabbra fordul.
Ezen túl nyilvánvalóvá vált, hogy minél magasabb helyet foglal el valaki a tónusskálán, annál jobban túlél. Sokkal könnyebben szerzi meg az élethez szükséges dolgokat. Boldogabb, jobban tele van élettel, magabiztosabb és jobban ért a dolgokhoz. Nyerő pozícióban van. Hasonlóképpen minél lejjebb van valaki a tónusskálán, annál közelebb van a halálhoz. Veszít, sokkal több gondja van és kész feladni.
A könnyebb azonosítás kedvéért, miközben sorba rendezte őket, L. Ron Hubbard a különböző érzelmeknek egy nevet és egy számot adott, és elnevezte érzelmi Tónusskálá-nak.
Minden egyes érzelmi állapotot egy tónus-nak nevezett el. Mint ahogy minden egyes zenei hangot egy meghatározott hangmagasság és rezgés jellemez, úgy az érzelmi skála minden egyes tónusa saját egyedi és őt azonosító jellemzőket tartalmaz.
Amint minden egyes érzelem alapvető jellemzőit megismerjük, néhány percen belül meg tudjuk állapítani, hogy az adott pillanatban a személy, milyen állapotban van. A hosszabb megfigyelés meg fogja mutatni a leggyakoribb (szokásos) érzelmeit.
Tudni fogjuk, hogy mennyire képes túlélni és hogy a kapcsolatunk gyümölcsöző lesz-e vele, vagy pedig inkább tehertétel. Tudni fogjuk, hogy mennyire képes egy munkát elvégezni, mennyire megbízható, mennyire pontosan továbbít üzeneteket vagy követ utasításokat, hogyan érez a gyermekekkel kapcsolatban.
Ez egy jobb módszer, mint szeszélyekre és nagyanyáinktól örökölt népszerű előítéletekre hagyatkozni.
Valójában ez az egyetlen módszer, hogy szétválogassuk az embereket.